2014. március 15., szombat

1.rész

Hát itt is lenne az 1.rész.Remélem tetszik,és hogy nem lett túl rövid.:)Jó olvasást!:3

-Harry,figyelj kèrlek!-utasítottam.
-Nem Sara,nem!-kiabálta.
-De az igazat mondom,én nem csináltam semmit Kendallel.-Mondtam.
-Nem hiszek neked!-Válaszolta.-Hányszor mondtad hogy Kendall tönkre akar tenni minket?-kèrdezte nèmi cinizmussal.
-De az igazat mondtam,higyj nekem.-kèrtem.
-Nem tudok.-Mond meg miért akartad megölni Kendallt?-Talán azért mert az én gyermekemmel várandós?
-Nem tettem semmit vele.-Amikor hívtál hogy mitörtènt,a modellügynökségnél voltam benn.-Próbáltam elhitetni vele az igazat.
-Nem Sara.-Igazából sosem tudtad elfogadni hogy megcsaltalak pont vele.
-Akkor nem bocsátottam volna meg neked.-mondtam.
-Zavart amikor kiderült hogy állapotos?-kèrdezte.
-Igen zavart,de..-mondatomat nem tudtam befejezni,mert közbe szólt.
-Na látod?!
-Enged hogy válaszoljak az előző kérdésedre.-kèrtem.
-Nem vagyok kiváncsi a hazugságaidra.
-De én nem csináltam semmit vele,esküszöm.-kiabáltam,és egyre jobban megindultak a szememből a könnyek.
-Akkor ezek szerint az sem volt igaz amikor azt mondtad hogy elvette a telefonod és azért nem jöttél el a találkozónkra.Mindvègig te hazudtál!
-Ez most nagyon fájt.-vallottam be.-Miért nem tudsz hinni nekem?
-Túl sokszor tettem már meg neked,bedőltem a hazugságaidnak,mindvégig Kendallt akartad szarba tenni,saját magad helyett.Takarodj innen,messzire,nem akarlak soha többet látni.-ordította.
Láttam hogy legörbült egy könnycsepp az arcáról.A mosolygós fiú helyett,egy összetört férfi nézett vissza rám.
-Nem.-Nem tudtam többet mondani.
A torkomban akkora gombóc volt,hogy úgy éreztem megakadályoz a beszédben.
-Nem teszünk feljelentést ellened pedig azt érdemelnéd.Most beérjük azzal hogy eltűnsz és sosem jössz vissza,mert ha nem teszed következményei lesznek.-felelte ridegen.
-Szeretlek.És sajnálom hogy nem hiszel nekem.-szóltam.
-Szeretsz?Nem,te sosem szerettél,rögeszméddé váltam,mindvègig azt akartad hogy csak a tied legyek.Az igazi szerelmet én tápláltam irántad.Annyira mardosott a bűntudat hogy megcsaltalak,de mostmár kicsit sem,amit érzek irántad az szánalom.
-Ne mondd ez!-kiabáltam.-Igenis szerettelek,és túl léptem azon hogy lefeküdtél Kendallel.
-Nem érdekel,takarodj hagyj minket.Boldogságban.Örökké.-mondta.
-Kérlek.-kértem.
-Nem hallottad mit mondtam takarodj!-kiabálta.-Soha többet nem akarlak látni.
Nem tehettem mást,bármennyire átölelném őt,nem tehetem,hisz eltaszítana.
Vettem egy 180 fokos fordulatot magam körül,és kiléptem az ajtón.
-Viszlát Harry!-köszöntem el.-Légy boldog.-Remèlem egyszer majd elhiszed nekem hogy igazán szerettelek.-mondtam.
Nem válaszolt.
De erre számithattam volna.
Örökre tönkretette az életemet ez a nőszemély.
Elfogadtam hogy gyermeke fog születni Harrytől.Soha nem tennék senkiben sem kárt.
Főleg nem egy várandós nőben.Még akkor sem ha az a nő Kendall.
Emlékszem hogy milyen jó barátnők voltunk,de mikor bemutatta a pasiját,Göndörkét,minden megváltozott.
Végtelenül beleszerettem abba a zöld szempárba.Első látásra szerelem volt.Amit Kendi iránt érzett,teljesen elmúlt.
Én voltam a legfontosabb az életében.
Szeretett.
De mára már minden megváltozott.
Kendall sosem fogadta el hogy szakított vele.
Mindent megpróbált elkövetni hogy tönkre tegyen minket,a legutolsó sikerült is neki.
Először elvette a telefonom,és kitörölte azt az üzenetet amit Harrytől kaptam,miszerint találkozzunk parkban.Így természetes hogy nem mentem el,hisz nem tudtam róla.Másodjára lelökött a kifutóról hogy,ne szerepelhessek a Victoria secret's divathetén.Szerencsére nem lett komolyabb bajom.
Harmadjára.
Ami nagyon fájt.Harryvel elmentünk bulizni,nem tudtuk hogy az a gonosz nőszemély követ minket.Lerészegettünk.Kikellett mennem a mosdóba.Addig Kendall elfurikázta Cicafiút a hoteljához.És megtörtént köztük az a bizonyos dolog.Nagyon fájt.Sokáig nem beszéltem vele.
De nem bírtam ki hogy ne öleljem meg,ne érjek hozzá.
Kibékültünk.
Majd 2 hónap boldogság után,minden megint összedőlt,kiderült hogy Kenny 3 hónapos terhes.
Nagyon nehéz napok voltak.
De tudtuk hogy együtt mindent kibírunk.
Együtt maradtunk.
Aztán most 5 hónap után.
Pont a modellügynökségnél voltam,készültünk a következő divat hétre.
Amikor megcsörrent a telefonom.

*Visszaemlékezés*

-Sara hívnak a mobilodon.-Szólt Cara.
-Köszi.-mondtam.
A kijelzőn Harry nevét pillantottam meg.
Elmosolyodtam,majd fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia szívem.-köszöntem boldogan.
Amit most az egyszer nem viszonoztak.
-Beszèlnünk kell.-Gyere a lakásomhoz!-Utasított ingerülten.
Nem értettem mi lehet a baj.
Mindenesetre felkaptam a kabátom,majd a főnök irodájához mentem,és mondtam hogy haza kell mennem sürgőssen.
Megengedte de láttam hogy nem annyira tetszik neki a hirtelen hír.
Negyed óra kocsikázás után már ott is voltam a szerelmem lakásán.
-Szia kicsim.-Mi a baj?-kèrdeztem.-Már a telefonon keresztül éreztem hogy valami nincs rendben.
-Még kérdezed?-kèrdezte cinikusan.
-Mond már.-kèrtem mostmár én is idegesen.
-Valaki elütötte egy fekete terepjáróval Kendallt,és elvetélt.
Ledöbbentett.Soha nem kívántam volna neki ilyet,pedig teljes szívemből gyűlölöm.Harryt jobban sajnáltam,hisz nem egyszer mondta nekem,hogy már várja a kicsit.
-Mi?-kérdeztem.
-Jól hallottad.-Felelte bunkón.
-Miért beszélsz így velem?
-Hát szerinted miért?-Te ütötted el ugye?
-Te normális vagy?-Akadtam ki.-Bármennyire is utálom nem akarnám megölni.
-Mindig mindent ráfogtál.
-Mert amiket mondtam azok igazak voltak.Sosem akarnék bármi kárt tenni benne.
-Sosem tetszett neked hogy terhes.-mondta.-Tehát volt okod rá.
-Harry,figyelj kèrlek!-utasítottam.
-Nem Sara,nem!-kiabálta.

Miközben ezen gondolkodtam,megint sírógörcsöt kaptam.Azt hiszi hogy én voltam a hibás.Hogy én ütöttem el Kennyt.Miért lett hirtelen ennyire ellenszenves velem?!
Azt kérte menjek el.
Messzire.
És én jókislány módjára megteszem kérését.
Hisz azt mondta boldog akar lenni Kendallel.
Ha tudná mennyire összetörtem.
Azt sem tudom hova menjek.
Másik országba vagy városba.
Nem tudom.
Sírtam,rettentően sírtam.
Szánalmasnak éreztem magam.
Itt fekszem a földön a szobámban.
Elkenődött sminkkel.
De nem érdekel.
Csak az Ő szavai járnak a fejembe.
Gyűlöl.
A semmiért.
Nagy gondolatmenetemet a telefon zavarta meg.
James Arthur Is this love című száma kezdett el iszonyat hangosan szólni vagy talán csak én hallottam úgy.
Először nem akartam felvenni,de amikor már kezdett idegesíteni James nyálas száma,mély levegőt vettem,majd fülemhez emeltem.
-Haló.-szóltam bele.
-Sara?-kèrdezte valaki,akinek ismerős volt a hangja.
-Igen.Kivel beszélek?-kèrdeztem.
-Conor vagyok,a főnököd.
-Szia.-köszöntem.
-Figyelj,neharagudj a késői zavarásért,de minden csatornán bemondták hogy esetleg te ütötted el Kendallt majd hajtottál el utána,de nincs bizonyíték ezért nem kerülhetsz börtönbe.
Istenem.
Miért kell már rögtön ezt mondani mindenhol?
-Ha nagyon tudni akarod nem én voltam.-válaszoltam ingerülten.
Újra sírni akartam,de nem akartam hogy a hangom megremegjen.
-Ez most nem érdekel.-Szólt.-Mivel nálunk dolgozol,nem akarom hogy ez ártson a cég hírnevének,ezért arra kèrlek hogy hagyd el az ügynökséget.-felelte.-Ki vagy rúgva.
Már senki nem hisz nekem.
Igazából nem is érdekelt.
Amúgy is van elég pénzem.
És elkell tűnnöm innen Londonból.
-Rendben.-mondtam magabiztosan.
-Rendben?-lepődött meg.
-Igen.-válaszoltam.-Végülis úgyis elakarok menni nyaralni hosszabb időre.
-Nekem mindegy Sara.
- Ennyit akartál mondani?-kèrdeztem sürgetve.
-Igen.Holnap gyere el a végelszámolásodért.-parancsolta.
-Rendben.Akkor szia.
-Jóéjt Sara.-köszönt el.
Nem hiszem el hogy ez történik velem.
Kihez fordulhatnék?
Biztosan már a barátaim sem a barátaim.Nem hisznek nekem.Inkább a médiának.
De nem is baj,hisz úgyis elmegyek innen.
Máshová.
Egyszer úgyis bebizonyítom hogy nem tettem semmit,de akkor már késő bánat lesz nekik.
Ha Harry nem hitt nekem akkor azért volt mert nem szeretett igazán.
Twitterre félve mentem fel,mert tudtam mire számíthatok.
De nem készültem ezekre fel.
Sértő üzenetekkel találtam szembe magam.A sok rossz kívánság mellett alig kaptak helyet a "tudom hogy te sosem ölnél meg senkit" szavak.
Pedig még csak bizonyíték sincs hogy én tettem volna.
De ők már vádaskodnak.
Persze,vicc az egész.Ők mindig mindent jobban tudnak.
Azt mondta Harry hogy nem tesz feljelentést.
Felnevettem a saját sorsomon.
Mostmár értem azokat az idézeteket amik arról szólnak hogy akár 1 nap alatt minden megváltozhat.
Mindenki azt hiszi hogy én ütöttem el.Pedig bizonyíték hiányában nem nagyon tudnak letartóztatni.
Nézzük a jó oldalát még nem jöttek a rendőrök.
Keserű sorsomon mosolygok,mint egy elmebajos a klinikán.
Ezen sírni már nem tudok.
Na jó talán mégis.
Holnaptól mégiscsak máshol leszek.
Talán egy repülőn fogok ülni.
A rivaldafényből visszamegyek a hétköznapi életben,semmi csillogás,csak mint a többi közember.

Bementem a fürdőszobába,majd megengedtem a csapot,lemostam a sminkem,hogy legalább ha sírok ne folyjon a fekete paca az arcomról.
Majd beálltam a  zuhany alá.
Nem tartott sokáig míg lefürődtem.
Csak beakartam bújni az ágyamba.
Egyedül.
Holnap bemegyek az ügynökséghez.
Félek hogy mit fognak szólni.
Remélem azért maradtak még valakijeim.
Lehajtottam a fejem a párnára majd újra elkezdtem hangosan torkom szakadtából zokogni.
Főleg azért mert nincs többet számomra Harry,meg egy kicsit azért mert munkám sincs.
Szerettem modellkedni,gyerekkori álmom volt,amit később sikerült is valóra váltanom.
Később éjfél környékén valahogy mégiscsak sikerült álomba sírnom magam.
Reggel olyan fejfájásra ébredtem mintha másnapos lennék,pedig csak élő halott.
Legalábbis én így éreztem magam.
Az óra fél 8-at mutatott,ezért jobbnak láttam felkelni.
Belenéztem a tükörbe,és minden újra bevillant a szemem előtt.
Ahogy Harry meggyötört arcát láttam,olyan érzés fogott el mintha összevissza csavarnák belülről a szívem.
Borzasztóan fájt.
Annyira szeretem.
De Kendallel boldog.
És nem velem.

A pocakom korgott egyet,jelezve hogy tegnap óta semmit nem kapott.
Ezért gyorsan felöltöztem,és lementem a konyhába.
Csináltam magamnak egy kávét,és egy szendvicset.

Megreggeliztem, majd kisminkeltem magam.
Újra ránéztem az órára és háromnegyed 9-et jelzett,ezért inkább elindultam utoljára a munkahelyemre.
Mikor leparkoltam,megjelentek azok a bizonyos pillangók a gyomromban.
Vajon megváltozott az érzéseik irántam.Vagy nem?
Mély levegőt vettem majd lenyomtam az épület bejárati kilincsét.
Bennt mindenki ide-oda rohangált,mert ma este lesz a divatbemutató,amin én már nem mutatkozom.
Jobbnak láttam ha köszönök gyorsan és Conorhoz "menekülők".
Ezért így is tettem.
-Sziasztok.-köszöntem halkan.
Erre mindenki megállt.Annyira csönd lett hogy a kis porszemeket hallani lehetett ahogy nyugovóra térnek az asztalon.
-Sara.-szólt Cara könnyes szemekkel.
-Cara.-szólítottam.
-Tudom hogy te nem lennél képes ilyenre.Hiszek neked.-mondta.
Amitől nagy kő esett le a szívemről.
Csak ő érdekelt,legeslegjobb barát a világon.
-Köszönöm.
-Mindig melletted leszek.Ne törődj senkivel csak magaddal.-tanácsolta.
-Csak magammal és veled törődök.-feleltem.
-Amikor a baleset történt akkor te itt voltál.Nem is értem hogy miért mondták be a tv-be.
Én sem.-válaszoltam.-Figyelj Cara én ma elmegyek.
-Mi?Elmész?Hova?-kèrdezte.
-Igen,elmegyek.Most ez a leghelyesebb.Megfutamodni.Még nem döntöttem el hogy hova.
-Itt akarsz hagyni?Futott végig arcán egy könnycsepp.
-Hidd el nem tudok mást tenni.Visszamegyek a normális életembe.
-Rendben.Tiszteletben tartom döntésed.Csak kettőt  ígérj meg.-kérte.
-Bármit.
-Az egyik hogy sose felejts el,a második pedig hogy hívni fogjuk egymást telefonon,és találkozunk még nem is egyszer.Ígérd meg.-szólt megint.
-Ígérem.Nagyon szeretlek.-mondtam.
-Én is.
Hosszasan megöleltem.
Ő és Harry fog hiányozni a legjobban.
-Most megyek Conorhoz.-szakítottam meg ölelkezésünket.
-Szia.-köszönt el.
-Szia.
Ezután nehéz szívvel elengedtem Carat,majd felmentem a lépcsőn,és bekopogtam az ex főnökömhöz.
Hamar elintéztük a papírokat,miszerint én felmondtam,pedig hát ez nem igazán történt így,de nem is foglalkoztam vele.
A lényeg hogy most elmegyek Londonból.
Mondjuk New Yorkba.
Az szép hely.
Voltam is már ott.
A szüleimmel ott laktam,mikor még éltek.
De ez már megint másik történet.

Mivel már jócskán elmúlt dél.
Inkább hazamentem összecsomagolni a cuccaimat.
Foglaltam New yorkba tartó gépre jegyet is.Úgyhogy mindent elintéztem.
Csak annyira látnám még utoljára Harryt.De nem lehet,elkell felejtenem.Ő nincs többé.
Mivel a repülő pontosan 1 óra múlva indul,hívtam egy taxit,mivel az itteni kocsimat visszavittem a kölcsönzöbe,úgysem lesz már rá szükségem.
A taxi normál sebességgel hajtott, ezért elég hamar odaértem a repülőtérre.
Kifizettem a taxit,majd kivettem a csomagjaim.
Hát ennyi volt.
Mindig is a kedvenc városom lesz.
Itt szerettem mindent.Az épületeket,az embereket.
Egyszerűen mindent.
De ennek is vége.
-Hát akkor viszlát London..

2014. március 1., szombat

Prológus

Fájdalom. Meggyötörtség. Szomorúság. Ez a három szó amiből áll az életem.
A szívem darabokra tört. Így kerültem én a fellegekből a mélybe. Sikeres modellből így lettem mindenki szemében megvetett.
Senkim sincs,egyedül vagyok.
Legszívesebben meghalnék.
5 éve kapucniban megyek ki az utcára,nem akarom hogy megismerjenek. Valakire mégis szükségem van. Szeretnék újra modellkedni,próbálok nem törődni a gyűlölködő szavakkal,de mindig padlóra küldenek. Ha újra kifutón lennék akkor vajon milyen érzelmeket váltanék ki az emberekből?
Főleg Belőle.
Mit szólna az a férfi akibe a mai napig szerelmes vagyok. Akit gyűlölnöm kellene. De nem tudom. Pedig ő az aki miatt oly sokat szenvedek,aki miatt sírva alszom el.És a felesége.Aki egykor a legjobb barátnőm volt.Akinek minden titkomat elmondtam.Akiben megbíztam.Aki átvert.Aki minden bűnét rám kente.Aki nem egyszer hűtlen volt mindenkihez.Mindössze fél éve hogy Ő és az ex legjobb barátnőm összeházasodtak.
Kapcsolatuk lassan az ötödik évbe lép.
Ötödik éve hogy eltűntem.
Hogy a világ nem tudott rólam.
De ezen változtatni fogok.Hisz nem sírhatok örökké.Bosszút állok mindkettőjükön hogy öt évig minden egyes nap sírva aludtam el,és kelltem fel.Holnaptól újra a rivaldafényben fogok égni.Alig várom hogy az én kis volt barátnőm Kendall, újra lásson,annyira szeretném látni azt a meglepődötséget az arcán.Na meg a férfi.Remélem kiélvezték a boldogságot,ígérem már nem tart sokáig.
Egymás ellen fordítom őket bármi áron.
Bosszút állok a gyermekemért.
Igen terhes voltam,Tőle.
De amikor a hetedik hónapban voltam,jöttem vissza az orvostól,mentem volna át a zebrán,vártam hogy a lámpa zöldre váltson,mikor ez megtörtént megindultam a másik oldalra,de amikor már csak pár méterre voltam a patkától,láttam a felém közeledő fekete terepjárót,és már nem tudtam idejében "elmenekülni" frontálisan belém jött,majd minden nélkül elhajtott.Szinte a halálból tértem vissza.Maradandó károsodást nem szenvedtem,de a legfájdalmasabb dolog az volt hogy a babám nem élte túl.
De tudtam ki tette.
Hát persze hogy a volt legjobb barátnőm.
Bizonyítékot nem találtam,de tudom hogy ő volt.
Mikor megtudta hogy állapotos vagyok,feldühödött és elrohant.Két napig nem láttuk.Aztán utána már nem is beszéltünk.Csak a picire gondoltam,és a szerelmemre.
De ez már a múlt.Most a jelen van.
Holnap visszamegyek dolgozni.
Készülj világ Sarah Lane visszatér.
Tökreteszem a kapcsolatukat,majd mindkettőjüket.
Remélem felkészültél,mert a bosszúm nem lesz könyörtelen drága Harrym.
Remélem felkeltettem az érdeklődést egy-két emberben.:)